VÁLTÓZÓ VILÁG.
Nem tudom, hogy mi lesz velem.
Nem tudom, hogy itt lesz-e még a Kedvesem,
mert nincs munkám se kenyerem,
se pénzem
Koldus vagyok, s amit kapok!
Emberek lenéző nézése a táblám szövegére.
Táblám:
"Segítsetek Emberek családom, éhezik,
ki segít, az úgy érzem, hogy él, és létezik."
Néha, elolvassák,
köpködnek,
gúnyos mosollyal odébb állnak, de nem
segít senki egy valaha jó húzó munkásnak.
Mégis!
Egy pár forint vagy euró, lehajolok,
hogy fölvegyem, s jön egy srác.
és rám ordít!
Hé, öreg! Ez kell nekem,
és elvitte minden pénzem.
Hát így segítettek az Emberek Nekem.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Tartalom
Ámor nyila.
Érzi, hogy szívébe hatol az Ámor nyila?
Kisasszony Ne hagyja, hogy fájjon!
Húzza ki, s várja, hogy újból megsebezze.
Szép estét adjon Önnek a szerelme.
Hisz a csillagok Kisasszonyért ragyognak.
Szerelem lángja, Kegyedért világítanak.
Használja ki a lehetőséget,
és adja át az éjszakát a szép tiszta szerelemnek.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Régi Emlékek
Emlékszik arra Kegyed mikor vállára helyeztem a kezem,
s még arra a Hámori tóra, ahol kissé viharban csónakáztunk,
és a vacsorát egy számukra kijelölt helyen fogyasztottuk.
Szolgálok csak ámultak, és Kegyedért mindent megcsináltak,
hogy jól érezze velem a társaságát.
Óh, és arra mikor a vágtató lova hírtelen megállt,
ott megfogtam a lova kantárját.
Visszahúztam.
Régi emlékek röpködnek a fejemben,
hiszen nem rég volt csak múlt hét Kedden.
Bizony, ez is rég volt.
Régen láttam Kegyedet.
Hírnők se hoz Kisasszonytól híreket.
Kérem, üzenjen a hírnökkel, hogy újra vár,
hogy ketten Kegyeddel emlékezzünk tovább.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Háromszög.
Szobába beszűrődő Hold fénye, árnyékot vet a falon. Katalin, és Vilma ágya felet.
Kati óvatosan lefekszik az ágyra, nehogy barátnőjét zavarja, az alvásban.
Megpróbál finoman elhelyezkedni, felvenni egy kényelmes helyzetet, mert teste minden része fáj.
Egyes részek fel vannak dagadva, és kék-zöld foltok is vannak rajta. Vilma ezt nem látta mikor Kati lefeküdt.
-
Megjöttél?
-
Itt vagyok melletted, tehát igen. – szuszogja fájdalmasan Kati.
Vilma megfordul a félhomályban, megkérdezte Katit, de még nem látta, hogy milyen állapotban van.
-
Mit érzel iránta? Most ketten vagyunk nyugodtan, elmondhatod, nem hallja meg. Ha tudok, akkor segítek.
-
Zsófi volt?
Tette fel az újabb kérdést, és megbökte barátnőjét.
Kati feljajdult.
-
Ne piszkálj, ez fáj. Nem látod, hogy nézek ki?
Vilma felhúzza a redőnyt, hogy több fény jöjjön be az ablakon keresztül.
-
Jesszusom, Te hogy nézel ki! Te vérzel is. Nagyon fáj?
-
Kihívom az ügyeletet, majd ellát.
-
Ne! Nem kell. Nem tettem meg azt, amit kért, én voltam a hibás. Ne bántsd!
-
Mi! Még Te véded, azért, mert így ellátott, tudod, hogy nézel ki? Elmondhatom, hogy szörnyen, nem vagy szép látvány, most.
-
Kérlek, maradj mellettem, szükségem van rád! Kérlek?
Vilma, felkapcsolja a lámpát, hogy jobban megnézze barátnőjét. Lehúzza a redőnyt, mert nem szeretné, ha belátnának a folyosóról.
-
Rendben, nem megyek sehová, és nem hívok senkit, amíg el tudlak látni. Megsimogatta Kati homlokát, és megpuszilta.
-
Te, kis buta, hogy ez miért volt jó neked? Ezt, csak Te tudod. No, mindegy, ez van. Megyek, és rendbe hozlak.
Vilma felöltözött, ivott kávét, bevitt Katinak is, hogy frissebb legyen. Elkezdte ellátni a sebeit. Közben morgolódod.
Szét fogom verni Zsófi fejét, a biztos. Meg fogja tudni, hogy milyen egy erős női kéz, amit kap majd tőle
azt nem teszi ki az ablakba. Közben nézte Katit, és mosolygott rá.
Ne félj, megvédlek.
-
Különben, mit kért Tőled?
-
Nem ástam fel a kertjét, este.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Egy pici Leánynak.
Pici Leány vagy még a szívemben.
Nem rég itt voltál a kezemben.
Most picivel nagyobbacska lettél,
s boldogságot teremtettél.
Ma csak TÉGED ünnepelünk,
Kívánom, hogy légy sokáig BOLDOG
Nem csak Velünk.
Áldjon meg az én ’Istenem, és a többieké is Pici Leányom.
Érd. 2013-02-02.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Levél Lindának
Egyszer írtam Neked egy szerelmetes levelet.
Csak úgy, hogy Ne tudja meg senki sem.
Csak Neked szólt, mert akkor úgy éreztem.
Biztos, hogy megkaptad, és elolvastad.
Választ a mai napig nem adtál.
Most már teljesen mindegy.
Sorsunkat nem kötjük össze.
Nagyon távol vagy már tőlem.
Egyszer TE voltál a szerelmem.
Érd. 2013-02-02.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Szeretni
Szeretni csak úgy nem lehet, ha viszünk bele érzelmet.
Szeretni igazán, akkor lehet, ha a két szív dobban egyet.
Szeretni akkor lehet, ha ezt mondja, Kedvesed Lead me through the night, és Te ezt feleled Vui ma Cheire.
Érd. 2013-02-02
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Levél Kisasszonynak
Szeretném Kegyedet megkeresni.
Valahol meglelni.
De nem tudom, hogy merre jár.
Hírnökkel küldöm e levelem,
melyben leírom, hogy Kegyedet
mennyire Kedvelem.
Kérem Ne dobja el e levelet
hirtelen, előbb olvassa el figyelmesen.
E levél csak Kegyedről szól.
Egy Kedves Kisasszonyról, akit nagyon
Kedvelek, és úgy érzem, hogy egyszer
Kegyedhez közelebb mehetek, hogy érezzem
E Nő gyönyörű testét, és szíve lágy kellemes
lágy lüktetését.
Kérem, levelemet olvassa figyelmesen,
mert benne rejlik a szerelem.
Érd. 2013-02-02.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Kisfiamnak.
Milyen furcsa, hogy Téged így szólítalak.
Kisfiam.
Pedig már rég volt, mikor a járókából kimásztál.
Egyszer, szeptemberben turbánt kaptál.
Idősebb lettél, megkomolyodtál, de még akkor is gyermek voltál.
Hisz technikusként egy informatikai cégnél vezető beosztást kaptál.
Büszkék vagyunk Rád.
Kisfiam csak így tovább.
Anyu, Apu, Nővéred, Ricsi, és a rokonság.
Légy boldog, és ünnepelj tovább.
Isten értessen Kisfiam.
Érd. 2013-02-06.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Újra itt van
Kint szomorú az idő.
Levegő is hideg, kicsit fázunk.
Kegyed ismét itt van.
Mosolyog, finoman belém karol, és így szól:
Jöjjön velem.
Ne féljen!
Mutatok Önnek valamit.
Követem, hisz visz engem, követem, mert erre kért.
Szobájába megyünk, ruháját leveti, és újra hív.
Jöjjön már közelebb, még közelebb.
Közelebb merészkedtem, hisz hívott.
Mosolyog, kezét felém nyújtja, meg is fogja.
Szívére tette, és megkérdezte, érzi?
Érzi, hogy most hevesebben dobod a szívem?
Kreol teste, selymes, és gyönyörű.
Éreztem heves szíve szapora lüktetését
Bólintottam, megszólalni nem tudtam, mert
kicsi ajka, ajkamon landolt.
Hosszan, lágyan csókolt.
Látja, hogy milyen jó, hogy itt van mellettem.
Ezt megérdemelte.
Újra ruháját felvette, belém karolt,
szobájából mosolyogva kimentünk a kertbe.
Buda-Tétény. 2013-03-31
|